
Amikor Máthé Tibor barátom, a Színház- és Filmművészeti Egyetem operatőri tanszékvezetője megkérdezte, hogy milyen szakkönyvet ajánlanék tanítványainak, gondolkodás nélkül rávágtam: A fény mesterei-t, holott akkor még nem is ismertem belőle mást, mint a meginterjúvolt képalkotók illusztris listáját.
De már akkor is tudtam, hogy a világ tizenöt legmeghatározóbbnak vélt operatőre között két hazánkfi a is szerepel, a fi atalon elhunyt Kovács László és a még most is fáradhatatlanul dolgozó Zsigmond Vilmos. Némi gondolkodás után, és hogy igazságos legyek egy másik, kevesebbet emlegetett, „idegenbe szakadt” és ott világhírre szert tett magyar fi lmessel, hozzátettem: „Meg azt a könyvet is, amelyik Andrew Laszlo, vagyis László András gondolatait tartalmazza, hiszen a Minden (kép)kocka egy Rembrandt című könyvét a világon szinte mindenütt alapműként használják a felnövekvő operatőrgenerációk oktatására.”
Tibi szemének örömteli felcsillanása láttán kijelentettem, hogy közös alma materünk, egykori tanáraink és mestereink, de nem kevésbé az ő hasonlóan elkötelezett és általam nagyra értékelt oktatói tevékenységének tiszteletére mindkét könyvet lefordítom.
A szakma és a kapuit ostromlók számára, de a film iránt komolyabban érdeklődő nagyközönség részére is fantasztikus kincs ez a harminc éve kiadott könyv, amelynek néhány konkrét, technikai vonatkozása már elavult, de a képalkotás gondolati lényege, hatásának fontossága és mestereinek hozzáállása mit sem változott. Nyilvánvaló bizonyíték rá, hogy a megjelenés óta eltelt harminc év során folyamatosan kapható volt, sőt 2012-ben (az egyik interjúalany, John Bailey friss előszavával) újra megjelent és jelenik meg a világ számos nyelvén. Furcsa könyv ez, szakkönyv, kissé fésületlen, kócos interjúk gyűjteménye olyan emberekkel, akiknek nem a szó, hanem a szavak képpé formálása a mesterségük és művészetük. Ezért meglepett, amikor erre az olvasói kommentre akadtam a világ legnagyobb könyváruháza, az Amazon® weboldalán: „Kitűnő! Kitűnő! Kitűnő! Ez a könyv majdnem könnyekre fakasztott!” Gondolják meg, ezt nem egy érzelmes fruska írta valami holdfényes szerelmes tiniregényről, hanem egy filmrendező.
Edelényi János