Czéh Zoltán új kötetét olvasva úgy tűnhet, hogy az írók kivétel nélkül mind kannibálok. Kannibálok, hiszen a semmiből valamit teremteni mégsem lehetséges, hiába, hogy az Embert enni egyik jelenetében épp az ellenkezőjét állítja az egyik szereplő. Így tehát marad a mások képletes elfogyasztása, megemésztése és önmagukba építése, ami által végül a művész is meg- vagy újjászülethet. Ezt ugyan már csak én mondom, a borító és a történet(ek) mégis ilyen gondolatokat fakasztottak bennem. És még valami eszembe jutott, ám csak úgy mellékesen: a ma művészetében egyre inkább csak a szentimentális giccs meri felvállalni, hogy foglalkozzon a szerelemmel, ami pedig a lovagkortól fogva egyik központi témája volt az irodalomnak, emiatt viszont másutt – és nem csak a „komoly”, magas irodalom művelőinek alkotásaiban – előtérbe tolakszik a halál, vagy legalábbis annak fenyegető árnya.

Andrew Laszlo tapasztalatainak leírásával komoly értéket közvetít mindenki számára, aki a filmes szakmák bármelyikében tevékenykedik. Meglehet, a könyvben ismertetett technikák egy része felett eljárt az idő, és a ma operatőrének más kihívásokkal kell szembenéznie, de az operatőri gondolkodásmódról, a képalkotás fontosságáról és felelősségéről írott őszinte gondolatok örökérvényű igazságokat tartalmaznak.

Ez a könyv a szerző több földrész különböző egyetemein tartott előadásainak összefoglalója, amely nem csupán a szakmabeliekhez szól, bár elsősorban nekik kétségkívül tanulságos olvasmány, ám a filmezés iránt érdeklődő civilek számára maga a rácsodálkozás erre a sokrétű mesterségre és művészetre. Andrew Laszlo öt, Magyarországon is bemutatott filmjének elemzésével, a hozzájuk kapcsolódó kihívások, emlékek, küzdelmek és „sztorik” segítségével vall és tanít imádott szakmájáról, mesterségéről és művészetéről.

“Andrew László könyvéből azt is megtudhatjuk, hogy a megszerzett alapos, mélyreható ismeretek és tapasztalatok a nyersanyag, a kamera, a világítás, az egyéb felszerelések, a labor-utómunka és vetítés terén, miként adnak biztos eszközöket az alkotó operatőr kezébe.”
Aradi László a Magyar Filmlabor Kft. ügyvezető igazgatója okleveles gépészmérnök

Amikor Máthé Tibor barátom, a Színház- és Filmművészeti Egyetem operatőri tanszékvezetője megkérdezte, hogy milyen szakkönyvet ajánlanék tanítványainak, gondolkodás nélkül rávágtam: A fény mesterei-t, holott akkor még nem is ismertem belőle mást, mint a meginterjúvolt képalkotók illusztris listáját.
De már akkor is tudtam, hogy a világ tizenöt legmeghatározóbbnak vélt operatőre között két hazánkfi a is szerepel, a fi atalon elhunyt Kovács László és a még most is fáradhatatlanul dolgozó Zsigmond Vilmos. Némi gondolkodás után, és hogy igazságos legyek egy másik, kevesebbet emlegetett, „idegenbe szakadt” és ott világhírre szert tett magyar fi lmessel, hozzátettem: „Meg azt a könyvet is, amelyik Andrew Laszlo, vagyis László András gondolatait tartalmazza, hiszen a Minden (kép)kocka egy Rembrandt című könyvét a világon szinte mindenütt alapműként használják a felnövekvő operatőrgenerációk oktatására.”

Tibi szemének örömteli felcsillanása láttán kijelentettem, hogy közös alma materünk, egykori tanáraink és mestereink, de nem kevésbé az ő hasonlóan elkötelezett és általam nagyra értékelt oktatói tevékenységének tiszteletére mindkét könyvet lefordítom.

A szakma és a kapuit ostromlók számára, de a film iránt komolyabban érdeklődő nagyközönség részére is fantasztikus kincs ez a harminc éve kiadott könyv, amelynek néhány konkrét, technikai vonatkozása már elavult, de a képalkotás gondolati lényege, hatásának fontossága és mestereinek hozzáállása mit sem változott. Nyilvánvaló bizonyíték rá, hogy a megjelenés óta eltelt harminc év során folyamatosan kapható volt, sőt 2012-ben (az egyik interjúalany, John Bailey friss előszavával) újra megjelent és jelenik meg a világ számos nyelvén. Furcsa könyv ez, szakkönyv, kissé fésületlen, kócos interjúk gyűjteménye olyan emberekkel, akiknek nem a szó, hanem a szavak képpé formálása a mesterségük és művészetük. Ezért meglepett, amikor erre az olvasói kommentre akadtam a világ legnagyobb könyváruháza, az Amazon® weboldalán: „Kitűnő! Kitűnő! Kitűnő! Ez a könyv majdnem könnyekre fakasztott!” Gondolják meg, ezt nem egy érzelmes fruska írta valami holdfényes szerelmes tiniregényről, hanem egy filmrendező.